A gabonasikló kézhez szoktatása
A gabonasikló nagyon szelíd és barátságos kígyó, főleg, ha sokat foglalkoznak vele. Szívesen szoktuk javasolni kezdőknek is és nagyobb gyerekek mellé, ugyanis igénytelen és jámbor állatról van szó. Minél többet legyünk a közelében és láttassuk vele, hogy az ember a barátja, így nem lesz okunk panaszra.
Előfordul nagyon ritkán, hogy megijednek és védekezni akarnak, esetleg alapjáraton nem kezes a kisállat. Felvesznek ilyenkor általában egy jellegzetes pózt. Ez azt jelenti, hogy fejüket „S” alakba hajlítják és felemelik a földről, valamint tekintetükkel követik azt a dolgot, amit fenyegetőnek éreznek. Ez után a farkuk végét sokszor rázogatni kezdik. Ebben az esetben jobb inkább békén hagyni az állatot, aztán később újra próbálkozni a közeledéssel. Sok türelmet igényel ez a feladat, de általában megtérül a befektetett energia. Harapás kifejezetten ritka, de akkor előfordul, ha óvatlanul és hirtelen érünk hozzá, az intő jelekre nem figyelünk. A gabonasikló harapása nem fájdalmas, inkább kellemetlen, és általában magától elenged minket. Komoly sérülést nem tud nekünk okozni, apró, tűszúrásnyi sebeket ejtenek, minimális vérzést okozva.
Ha önmagától nem kezes, akkor több módja is van annak, hogy azzá tegyük. Ha csak kissé „puffogós” az állat, akkor egyszerűen csak lassan, türelmesen közeledjünk felé és semmiképpen se felülről akarjuk megfogni, mert azt hiheti, hogy egy ragadozó akarja őt megtámadni. A fejét és az az alatti részt ne fogjuk meg, mert pánikba eshet és menekülni akarhat. Ha sikerül közel férkőznünk, akkor finoman fogjuk kézbe az állatot, ne nyomjuk meg erősen a kis testét, mert ezt szintén nem kedveli.
Ha kifejezetten barátságtalan állatról van szó, akkor először próbálkozhatunk más eszközzel is a kezünk helyett, például erre a célra kialakított botokkal. Nagyon fontos, hogy ne várjunk komoly változást egyik napról a másikra, legyünk maximálisan toleránsak és türelmesek a gabonasiklóval.